Nagysimonyi - bevezető‘

Nagysimonyi jellegzetes kemenesaljai falu, ott fekszik, ahol a Cinca völgyének síksága és a Cser magasabb platója találkozik. A cseri részt, mely a község északi határán fekszik, erdő‘k és rétek, szántók mozaikja borítja. Peremvidékén, mely völgyekkel tagolt, a falu irányában ereszkedő‘ dombos lejtő‘, présházakkal, pincékkel teletűzdelt sző‘lő‘teröletek vannak. Ezzel szemben a déli határ, a Cinca melléke alacsonyabb, enyhén hullámos-dombos lapály, ahol a szántóföldek túlsúlya jellemző‘.

Közúton a Sárvárt Celldömölkkel összekötő‘ harmadrendű fő‘úton juthatunk ide, mely átszeli a községet. Vasúti megállóhellyel is rendelkezik, a Szombathely-Celldömölk(-Székesfehérvár- Budapest) fő‘vonalon.

Az írott források 1237-ben jelzik elő‘ször a falu meglétét, Simun néven. A középkorban még helybeli nemesek birtokolták, de a késő‘bbi századok során részeket szereztek itt a Nádasdyak, Draskovichok, majd a 18. században a Batthányak is.
Nagysimonyiban szilárdan tartja magát a hit, mely szerint a nándorfehérvári hő‘s vitéz, Dugovics Titusz a falu szölötte. Bár ezt semmilyen történeti bizonyíték sem igazolta még, a község iskoláját is róla nevezték el. Viszont a falu egykori birtokosai között volt a Dugovics család is, amelynek lehetett vérségi kapcsolata a végvári vitézzel.
A lakók 1549-ben voltak kénytelenek első‘ ízben a törököknek hódolni. 1567-ben német zsoldosok fosztogattak a faluban. Késő‘bb, a sárvári vár védelmére Nádasdy Ferenc ő‘rhelyet alakíttatott ki itt, a helyi nemeseket felfegyverezte, ágyúval (tarackkal) is ellátta ő‘ket.
A településtő‘l északra fekvő‘ lejtő‘kön régóta termesztenek sző‘lő‘t, errő‘l 1683-ból már van írásos emlékünk. A jelentő‘s sző‘lő‘művelés mellett a másik jellegzetes határrész a Cser, ahol régebben juh-, szarvasmarha-, és sertéslegelő‘k voltak.
A község címerét 1994. október 23.-án avatták fel, a nemes Dugovich család címer-elemeinek felhasználásával tervezték.